1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. <felsorolásban:> és. hinta, homokozó meg mászóka van a játszótéren. | <összeadásban.> öt meg öt (az) tíz. | <kapcsolatos m-ok között.> fúj a szél, meg az eső is esik. | <toldásszerűen haszn. m-rész v. m kapcsolására:> továbbá. vett cukrot, sót, no meg csokit a gyereknek.

2. <megismételt szavak között, fokozás kif-ére.> ▸ ezer meg ezer ▸ újra meg újra

3. <a pontos megnevezést, ill. szó szerinti elmondást helyettesítő kif-ekben.> ekkor meg ekkor.

4. (a m-ban a második helyen) <ellentét kif-ére:> pedig. ez piros, az meg sárga.

5. <érzelmileg színezett m-ban.> hát te meg hogy kerülsz ide?; ez meg mi?

[↔meg² ]

1. ritk hátrafelé, vissza. megfordul. | magához, magának. meghív, megtart [valamit magának].

2. <mozzanatos, ill. nem tartós cselekvés, történés kif-ére.> meghúz, megborzong.

3. <a cselekvés, történés elkezdődésének kif-ére.> megindul, megszeret.

4. <a cselekvés, történés befejeződésének kif-ére.> megöregszik. | <a cselekvés, történés részleges befejeződésének kif-ére.> megkopik.

5. <a cselekvés, történés eredményes befejeződésének kif-ére.> megkeres, megmenekül.

6. <egyszeri cselekvés, történés kif-ére.> megjelöl, megkér.

7. ritk <a cselekvés, történés nagy fokának kif-ére.> megnyaggat, megszenved.

8. ritk <annak kif-ére, hogy valaki, valami valamilyen helyzetben, állapotban tud maradni.> megáll [a bicska a fában]; megül [egy helyen].

9. <konkrét jelentésű ige átvitté, elvonttá változtatására.> meghurcol, megvisel.

10. <egyéb jelentésmódosító szerepben.> meglép, megszól.

11. <megismételve a cselekvés, történés ismételt voltának kif-ére.> meg-megáll.

[↔mögé ]

1. ▸ valamivé válik a must borrá válik. | ▸ valamivé valamire válik szokássá válik; ▸ valósággá, valóra válik | ▸ valamilyenné válik hatalmassá, érthetővé válik. | ▸ valamilyenre válik kékre-zöldre vált.

2. ▸ valami válik valakiből, valamiből nagy tudós válhat belőle.

3. <kif-ekben.> ▸ valamijére válik valakinek, valaminek becsületére, egészségére, szégyenére, terhére válik.

4. rég irod akad, kerül.

5. egészből, egységes valamiből több darab, rész lesz. darabokra vált; kétfelé válik az út.

6. elválik, különválik. | házasságát felbontani készül. válik a férjétől.

[ fgr ]

I. htl névm

II. von névm elav aki (csak).

III. fn

1. valaki, valami mellől, közeléből (el). [ellép] a faltól. | valakivel való együttlét helyéről. fiától [jön]. | valakinek birtokából, tulajdonából, használatából. a fiútól [elveszi a botot].

2. valamit térben kiindulásnak számítva. az úttól [két méterre].

3. intézmény, munkahely kötelékéből. [elmegy] az üzemtől.

4. valamit időbeli kiindulásnak számítva. öt órától [hétig].

5. valaminek a hatására, valami miatt. [remeg] a dühtől.

6. táj valakinek a közvetítésével, valaki által. fiától [üzen].

7. valakitől, valamitől eredő(en). [idézés] a bíróságtól; [idézet] illyéstől. | valaki, valami által. a szerzőtől [kiemelt sorok]. | valaki részéről, magatartásában. [nem szép] a barátodtól. | valakitől, valamitől nem akadályoztatva. a kutyától [bátran jöhetsz].

8. táj <hasonlításban:> valakinél, valaminél. [erősebb] az öccsétől.

9. <vonzatként.> [fél] az esőtől; [megfoszt valakit] a pénzétől; [független] a családjától. | <vonzatszerűen nu-val.> e naptól [fogva, kezdve].